Egy nagyszerű és innovatív környezetbarát alternatíva az ehető csomagolás. Vajon tényleg jó ötlet megenni is azt? Piacképesek az ehető csomagolások? Túl tudnak lépni az emberek a csomagolás fogyasztásának taszító gondolatán?

Az ehető csomagolások körének és felhasználásának bővítése a műanyaghulladékkal kapcsolatos aggodalmak miatt mostanában újra előtérbe került és számos vállalat kínál különböző alapanyagokból (például tengeri moszat, burgonyakeményítő, tejfehérje) készült ehető csomagolásokat. Lássuk először, melyeket, majd hogy tényleg olyan jó ötlet-e ezeket piacra dobni és megenni!

Példák ehető csomagolásokra

A természet már egy edeje 'készít' ehető csomagolásokat. Például az alma és a szőlő héja nagyszerű ehető csomagolás: megvédi a gyümölcsöket a mikrobáktól és a környezettől amellett, hogy finom is. De ember készítette ehető csomagolások is régóta piacon vannak már: gondoljunk a kollagénből és a cellulózból készült kolbászbelekre, valamint a fagylalttölcsérre, mely mind ehető csomagolásnak számít. Klasszikus példa még az ázsiai rizscukor is, mely legtöbbször vékony, ehető rizspapír csomagolásban kapható, amit érthető módon a gyerekek régóta imádnak a szájukba pattintani a csomagolással együtt.

Szerencsére utóbbi időben megjelent számos további ehető csomagolás is. Például a KFC (ami amúgy innovatív limitált csomagolásairól is híres) már 2015-ben kínált ehető poharakat, hogy azokkal ünnepeljék Seattle legjobb kávéját. A „Scoff-ee Cup” fantázianevű pohár kekszből készült, cukorba volt mártva, és hőálló fehér csokoládé réteggel is ki volt bélelve, mely a kávé tálalása után lassan beleolvat a kávéba. Kávé után jó kis desszertnek hangzik, nem?

Egy sokkal 'sci-fisebb' ehető csomagolást kínált a startup Notpla 2019 áprilisában, amikor szilva mérető sportital kapszulákat osztogatott a londoni maratonistáknak kék műanyag kesztyűt viselő önkéntesek segítségével. A hínár alapú Ooha néven is ismert kapszulát a felhasználók a belsejében lévő folyadékkal együtt egyben bekaphatták a szájukba és megehették/megihatták. Az ehető italboborékok, amelyek egy korty sportitalt tartalmaztak, több ezer palackot helyettesítettek a futóverseny alatt, amelyeket a futók általában az útra dobnak, és aminek felszedése hatalmas posztmaratoni tisztítási munkát igényel(t).

Ugyan ez az ehető hínár alapú csomagolás kapszula más termékkel is piacon van már. Hatvanöt londoni étterem, amely a Just Eat online élelmiszer-szállító céggel működik együtt, ketchupot és más ételízesítőket is kínál ugyan ebben az ehető tasakban. A Glenlivet pedig whisky-koktélokat árult bennük az egyik októberi London Cocktail Week-en.

Az indonéz Evoware vállalat szintén hínár alapú csomagolását hamburger csomagolóanyagként és instant tésztalevesekhez is használják. Evoware csomagolása természetesen magas rost-, vitamin- és ásványianyag-tartalommal rendelkezik, ami állítólag jót tesz az emésztésnek is. Sőt, Ello Jello fantázianéven ehető poharakat is kínálnak már.

A Lactips pedig tejfehérjéből (kazein) fejleszt csomagolást, amit szintén az élelmiszer- és italiparban terveznek bevezetni a következő időszakban.

Problémái és előnyei az ehető csomagolásoknak

Annak ellenére, hogy a fenti példák mind nagyszerűek, az ehető csomagolások terjedése mégis nagyon lassú. Ennek magyarázata, hogy sajnos az élelmiszer csomagolásának elfogyasztása higiéniai aggályokat vet fel. Például a fent említett ázsiai rizscukor az étkezési csomagolással kapcsolatos viták során gyakran előkerül. A vékony, ehető rizspapír csomagolásban kapható cukorkát szinte mindig egy műanyag vagy viaszpapír rétegbe is becsomagolják. Ugyanis ha a fogyasztók várhatóan megeszik a csomagolást, azt meg kell védeni a portól, a baktériumoktól és más szennyeződéstől. Ezért az ehető csomagolásokhoz sokszor egy külső csomagolásra is szükség van, csakúgy, mint a műanyag kesztyűre az ital osztogatásnál és a papírra a fagylalttölcsérekhez a fagylaltosnál. Azonban ezzel az egy plusz réteggel együtt is összességében kevesebb csomagolás fogy, így még mindig jobban megéri.

A másik probléma (vagy akadály), hogy a fogyasztóknak meg kell barátkozni a gondolattal, hogy valami olyat kell megenniük, amit eddig eldobtak. Ez pedig nagy változtatás a gondolkodásmódban és mindennapi rutinokban, és ami hosszú időt vesz igénybe. Azonban ha a helyzet megfelelő, az emberek túl tudnak lépni a csomagolás fogyasztásának taszító gondolatán. Vannak olyan körülmények és helyzetek, amelyekben a fogyasztókat nem érdekli, hogy meg kell enni a csomagolást: például futás közben vagy a sivatagban elég szomjasak vagyunk ahhoz, hogy megigyuk és megegyük az ehető csomagolást. Ezeket a helyzeteket kell először megtalálni a marketingeseknek és ott lehet először kiváltani a nem ehető csomagolásokat ehetőre. Utána jöhet a többi.

Harmadik probléma, hogy az ehető csomagolás fenntarthatósága szintén homályos még. Bár minden bizonnyal jobb megoldás, mint a műanyag, a gyártásához felhasznált anyagok vagy természeti erőforrások rendelkezésre álló mennyisége kérdéses, ugyanis a felhasznált anyagok nem versenyezhetnek az élelmiszer alapanyagokkal sem árban, sem mennyiségben. Az ilyen csomagolások fosszilis üzemanyag-alapú társaikhoz képest magasabb ára szintén korlátozhatja a jövőben a piacképességet.

Összességében néhány termékkategóriánál, megfelelően kiválasztott alapanyagból készült ehető csomagolás - a megfelelő helyen és időben - jó választás. Leginkább azért, mert megújuló forrásokból származik, így nagyban segíthet csökkenteni a műanyag csomagolások mennyiségét. Továbbá az ehető csomagolás a biológiai lebonthatóságot is a következő szintre emeli: ugyanazok a tulajdonságok, amelyek ehetővé teszik az anyagokat, hiperkomposztálhatóvá is teszik őket. És ha nem is igazán akarják megenni az emberek, akkor is nagyon gyorsan lebomló, sokkal gyorsabban tűnik el, mint az egyszer használatos műanyagok vagy akár a komposztálható bioműanyagok.

Vagyis az ehető csomagolások elterjedése jó a környezetnek és várható a jövőben.