Újrahasznosításra szánt tervezési irányelvek, javaslatok és tippek a körforgásos gazdaság elvei szerint - általánosságban, alapanyagspecifikusan és csomagolásfajtánként!

A fenntartható csomagolásfejlesztés alapvető célja a körforgásos gazdaság megvalósítása és a környezetre gyakorolt ​​ökológiai hatások csökkentése. Az újrahasznosításra szánt tervezés ennek a fenntartható/körkörös terméktervezésnek a része, és azt jelenti, hogy a csomagolást úgy tervezték meg, hogy a használatban lévő anyagok lehető legmagasabb újrahasznosítása érhető el. Ezt elősegítendő, a Csomagolási Világszervezet (WPO), a Hatékony Fogyasztói Válasz (ECR) és az ausztriai University of Applied Sciences FH Campus Wien összefogott, és egy kézikönyvet adott ki tele hasznos gyakorlati tanáccsal, miként kell általánosságban, alapanyagspecifikusan és csomagolásfajtánként fenntarthatóan csomagolást tervezni!

Lássunk ezek közül néhány általános javaslatot, melyeket a tervezés során javasolnak:

• Mono-anyagok, vagy újrahasznosítható anyagkombinációk használata - vagyis a ritka anyagok használatának elkerülése, amelyek nem újrahasznosíthatók és csak kis mennyiségben léteznek a piacon;

• EuPIA-kompatibilis nyomdafestékek és bevonatok használata - például a korom alapú festékek az anyag hibás besorolásához vagy a műanyag válogatási folyamat NIR-detektálása során történő elutasításhoz vezethetnek;

• Olyan ragasztók használata, amely nincs negatív hatással a válogatási és újrahasznosítási folyamatokra - vagyis olyan adalékanyagok elkerülése, amelyek minőségi problémákhoz vezetnek az újrahasznosított anyagban az újrahasznosítási folyamatok során (pl. potenciálisan szennyező bomlástermékek miatt).

• Lezárásoknak szilárdan kell rögzülniük a csomagoláshoz, hogy elkerüljük az apró hulladék keletkezését;

• Lézergravírozott minőségmegőrzési dátum és a tételszám használata;

• Leghatékonyabb maradék ürítés megvalósítása;

• Figyelni arra, hogy a végső fogyasztó részvétele ne legyen szükséges az ártalmatlanításhoz!

Továbbá alapanyagspecifikus ajánlásokat is megfogalmaznak, többek között hogy ha már műanyag, akkor

• Legyen leginkább PP, PE vagy PET, mert az a leggyakoribb és azt a legkönnyebb újrahasznosítani, ellentétben a ritka (bár környezetbarátnak tűnő) anyagokkal;

• Az egyes részek egyszerű mechanikus szétválaszthatása, így a válogatási folyamat egyszerűsödik;

• A lehető legkevesebb adalékanyag használata;

• Újrahasznosítható vagy bizonyos körülmények között mosható ragasztók;

• Zárórétegek kerülése (kivéve carbon plasma coating3, SiOx, Al2O3).

Ha üveg, akkor:

• Normál színezés zöld, barna, fehér (átlátszó) vagy hasonló árnyalatok;

• Normál háromkomponensű csomagolóüveg (kvarchomok, szóda, mészkő) használata;

• Gravírok és papírcímkék (nedves szilárdságú) használata.

Ha papír, akkor kerülni kell a

• Műanyag és viasz bevonatokat, főleg mindkét oldalon;

• A szilikonpapírt (kivétel: speciális újrahasznosító üzemekbe történő hasznosítás);

• Beépített ablakok és egyéb műanyag részek kerülése, amelyek nem választhatók el könnyen a papírtól.

Sőt, csomagolásspecifikus ajánlásaik is vannak, külön a műanyag PET, PE és PP flakonokra, az üvegekre, poharakra és tálcákra és flexibilis csomagolásokra is kitérnek.

Érdemes elolvasni a kézikönyvet, a teljes anyag elérhető a ResearchGaten is.