Beszéljünk a betétdíjas PET palackokról!

Amikor a hírekben azt olvashatjuk, hogy a Szentkirályi vezére szerint betétdíjasak lesznek a PET-palackok, akkor valószínűleg már késő erről társadalmi vitát indítani Magyarországon, főleg a szinte komédiába illő egyszer használatos műanyagtörvény után. Azonban mégis megpróbálom összeszedni a koncepció lényegét, valamint hogy azt mások hogyan csinálják, mégis csak egy kedvező alternatívának tartottam ebben a Transpack interjúban.

Mielőtt az elemzésbe belemennénk, felejtsük el az egyszer használatos műanyag utálatot, mert azoknak praktikussága miatt szinte lehetetlen teljesen megszabadulni tőle. Nem jó a kis teknősök orrába szorult szívószálakról és a pelikánok által lenyelt palackokról olvasni, de azt elvárni a világtól, hogy teljesen kiiktassa az egyszer használatos műanyagokat, teljesen lehetetlen vállalkozás. De ha meg akarjuk akadályozni, hogy az erdejeink tele legyenek csomagolási szeméttel, fontos a tiltás mellett alternatívákban is gondolkodni, hogy a fogyasztó is meg tudja őrizni a kényelmét és a termékbiztonság is kielégítő legyen.

Vagyis a tiltás mellett csomagolási hulladékcsökkentő megoldás lehet a csomagolásmentesség és alapanyagcsökkentés elősegítése (teljes értéklánc kellene hozzá), az alternatív csomagolóanyagok kifejlesztése (gyerekcipőben jár, de talán halad) és a hulladék begyűjtésének hatékonyabbá tétele, aminek egyik eszköze a betétdíjas termékek bevezetése még az egyszer használatos csomagolási kategóriában is. Tehát nézzük meg ezen utolsó opciót közelebbről.

A betétdíjas egyszer használatos csomagolóanyagok (főleg PET palackok) betétdíjassá tételének lényege, hogy a fogyasztót közvetlenül pénzügyileg motiválja, hogy a még felhasználható csomagolási hulladékot ne eldobja, hanem egy arra kijelölt helyre visszavigye pénzért cserébe. A vásárlásnál megfizetett letétet a begyűjtéskor maradéktalanul visszakapja, így a várakozások szerint nő a visszagyűjtési arány, de a szemetelési hajlandóság csökken. A rendszer további előnye, hogy a csomagolási hulladékra, azáltal, hogy pénzt kell adni érte, egy áruként, leendő nyersanyagként tekinthetnének a fogyasztók (és más szereplők is), aminek értéke van, így talán jobban megbecsülnék, hosszútávon nem pazarolnák annyit.

Az ötlet nem új, az üvegek (egy részénél) ez a rendszer működik hazánkban, de kiterjeszthető lenne az egyszer használatos műanyag PET palackokra és alu dobozokra is, ahogy több európai országban (pl.: Horvátország, Dánia, Észtország, Finnország, Németország, Izland, Litvánia, Hollandia, Norvégia és Svédország) és az USA államainak nagy részén is kiterjesztették már a 2000-es évek elejétől.

Ha bevezetnének egy ilyen koncepciót, akkor a sarkalatos kérdések a következők lennének: visszagyűjtés módja, betétdíj ára és bevezetés jellege:

  • - Visszagyűjtés módja. Általánosságban véve két opció lehetséges. Egyik szerint a boltba lehet visszavinni ezeket a palackokat és az eladó a felelős ezen csomagolási hulladékok tárolásáért, amíg egy erre szakosodott szerv egy központi feldolgozóba szállítja. Második alternatíva, ha automatákat helyeznek ki országosan (pl. Norvégiában 3500-at összesen), amit egy független szerv vagy az állam üzemeltet. (Esetleg a két rendszer kombinációja, de az mindig bonyolítja a dolgokat.) Amennyiben a bolt szedné vissza a palackokat (ez például a német rendszer), úgy a boltokat lehet motiválni azzal, hogy megtarthatják a nem visszaváltott csomagolások betétdíját (esetleg százalékosan valamennyi betétdíjat). Amennyiben egy (központi) automatizált rendszerről van szó, úgy a begyűjtött alapanyagért (és a betétdíj megmaradó részéért) érheti meg a gyűjtőknek a rendszert üzemeltetni. Mindkettő működőképes és létező konstrukció a világon és vannak előnyeik-hátrányaik is. A boltok visszaváltásra kötelezése kicsit macerásabbnak tűnik a kivitelezés szempontjából, de a rendszer kiépítése sem olcsó: például a német rendszer bevezetése 2003 körül 726 millió €-ba került és évente még ennyi fenntartani. De az automatáknak is jelentős felállítási költsége van: 15-30e € felállítani és további párezer € fenntartani automatánként (jelenleg az automata rendszernek a TOMRA a piacvezetője a világon 82e ilyen automatával). A választás során az országspecifikus tényezőket (kereskedelem struktúrája) és szereplők költség/haszon tényezőit kell mérlegelni, de a kiválasztás lényege az kellene legyen, hogy egy olyan önműködő és minden szereplő számára kifizetődő rendszer épüljön ki, ahol mindenki (pénzügyileg is) motivált lesz a palackok visszagyűjtésében.
  • - Betétdíj ára. Hogy sikeres legyen a betétdíjas rendszer, ismerni kell a fogyasztók árérzékenységét is, vagyis hogy mennyivel emelhető még meg a termékek bolti ára a betétdíj miatt, és mi az az összeg, amiért hajlandóak az emberek megmozdulni és visszavinni a csomagolási hulladékot. Mivel a magyar fogyasztók rettentően árérzékenyek és relatíve lusták még környezetvédelmi kérdésekben összehasonlítva a nyugat-európai fogyasztókkal, ez elég kritikus pont. Az európai gyakorlat szerint 0.10 € és 1 € között van a betétdíj, ami függ az ország vásárlóerejétől és a csomagolási hulladék jellemzőitől (súlya főleg). Vagyis ez a 30-300 Ft közötti összeg az, amit minden egyes alkalommal meg kellene pluszba fizetni egy üveg kóla vásárlásakor, és amit addig nem látunk viszont, amíg vissza nem visszük a palackot a megfelelő helyre.
  • - Bevezetés. Végül a bevezetés módja és kommunikálása is kritikus tényező a siker szempontjából, hiszen mind az iparági szereplőkre (csomagolás módosítása, infrastruktúra kialakítása, stb.) és a fogyasztókra háruló többletköltség és energia is jelentős a bevezetéssel. Csak akkor várható el siker, elfogadás és minimális ellenállás a szereplőktől, ha a bevezetés fokozatos és kellő tájékoztató kampányok kísérik. Nem várható el Manyi nénitől, hogy hirtelen 30-300 FT-tal többet fizessen egy kóláért a boltban és még azt is kitalálja, megoldja, hogyan lehet ezt a pénzt visszaszerezni. Norvégiában, ahol 1996-ban vezették be a rendszert (és érték el a 97%-os visszagyűjtést napjainkra) a teljes rendszer bevezetését 10 (igen tíz) évig egyeztették, fejlesztették és tesztelték. Ez persze itthon nem várható el, de az igen, hogy ne hirtelen, egyik napról a másikra legyen a rendszer bevezetve (vagy még előbb).

    Végül érdemes megnézni, hogy mi lesz a végeredmény, vagyis hogy milyen sikerekről számolhatnak be azon országok, ahol ezt már bevezették; vagyis a visszagyűjtési arány és szétdobált szemét csökkenése hogyan alakult:

  • - Visszagyűjtési arány: A külföldi példák azt mutatják, hogy a nem betétdíjas országokban, ahol nincsenek a fogyasztók pénzügyileg motiválva, 30-60% a visszagyűjtési arány (termékcsoporttól függően), míg azokban az országokban, ahol bevezették, akár 80-97%-ot is elérte a visszagyűjtés. Európai betétdíjas országok közül Norvégiában a legmagasabb (97%) és Észtországban a legalacsonyabb a visszagyűjtési arány (82.7%), de ami persze sokkal magasabb, mint a nem betétdíjas országok visszagyűjtése. Vagyis jelentősen (20-30%-kal) megemelkedik a begyűjtés aránya várhatóan, nem beszélve arról, hogy minőségibb visszagyűjtés lesz, vagyis a feldolgozás során is könnyebb lesz a szolgáltatóknak, ami költségcsökkentést eredményezhet számukra. Véleményem szerint Magyarországon is elvárható egy 8x%-os arány (hosszútávon talán a 9x%), így a döntéshozóknak már csak azt kell kiszámolni, hogy mennyi az annyi.

  • - Szemetelés: A másik hatás amit elvárnánk, az a szemetelés mennyiségének csökkenése lenne, azonban sajnos az eddigi kutatások ezt nem támasztják alá, nem találtak még bizonyítékot arra, hogy a betétdíjas rendszer kevesebb szemetelést eredményezne. Vagyis sajnos a szemét nem lesz kevesebb valószínűleg az erdőkben, mert aki eddig is eldobta, azt pénzzel sem biztos, hogy motiválni lehet.

    Tehát ezek azok a faktorok amiket végig kellene gondolni a bevezetés előtt és amiről egyeztetni lehetne. Persze ez a betétdíjas rendszer nem oldja meg az összes egyszer használatos hulladék problémáját (zacskók, szívószálak továbbra sem kerülnének begyűjtésre), de a csomagolási hulladék egy részét mindenképpen nagyobb arányban lehetne visszagyűjteni és hasznosítani, mert én biztosan hiszem, hogy itthon az emberek nagy arányban visszavinnék a palackot, ha pénzt kapnának érte.

    De mondjátok meg Ti, mennyiért vinnétek vissza egy félliteres PET palackot:

    Ha betétdíjassá tennék a műanyag PET palackos félliteres üdítőket (kólák, ásványvizek), mennyi pénzért lennél hajlandó visszavinni?

    o, mert eddig sem dobtam soha a kommunális szemétbe PET palackot.

    1-10Ft-ért már visszaváltanám.

    11-30Ft-ért már visszaváltanám.

    31-60Ft-ért már visszaváltanám.

    61-100Ft-ért már visszaváltanám.

    101-200Ft-ért már visszaváltanám.

    201-300Ft-ért már visszaváltanám.

    300Ft-nál többért már visszaváltanám.

    Nincs az a pénz, amiért visszaváltanám

    Create a Poll