A csomagolás meghatározza, hogy mennyi terméket veszünk egyszerre. A fogyasztók pedig a kereslettel azt határozzák meg, hogy hány termék legyen összecsomagolva. Ha egy szelet párizsit vesz az átlagfogyasztó egyszerre, akkor egyenként lesz a párizsi becsomagolva. És egyre gyakoribb lesz a single csomagolás, bármilyen idiótának is tűnik ez a boltokban.

A csomagolás lehetőséget biztosít arra is, hogy a vállalat meghatározza a mennyiséget, amennyit a fogyasztók egy vásárlás alkalmával megvesznek (ez az egységképző funkciója). Hányszor van az, hogy igazából egy joghurtot szeretnénk, de mivel kettő van összecsomagolva, kettőt veszünk. Vagyis az összecsomagolás lehetőséget biztosít arra, hogy a vállalatok többet adjanak el egyszerre. Ezt a mennyiséget jól meghatározva a vállalat az értékesített mennyiséget növelni is tudja. Például ha az átlagfogyasztó 3 sört vesz egyszerre, és 4 van összecsomagolva, akkor vélhetően azt fogja megvenni, mert könnyebb hazavinni és csak kicsivel több, mint amennyit szokott venni. Otthon meg csak elfogy az az egy plusz. Ha azonban hatot csomagol össze, azt már nem biztos, hogy megveszik, mert az sokkal több, mint amennyit venni akarnának és maradnak inkább a három különálló termék megvásárlásánál.

Azonban a nagy demográfiai trendek - mint például öregedő társadalom, kisebb háztartások, kevesebb gyerek - általánosságban az egyszerre vásárolt termékek csökkenését eredményezik a nyugati világban, amire a vállalatoknak is reagálniuk kellett. Ezért lettek egyre népszerűbbek az egyszemélyes adagok (single csomagolások) a polcokon. Egy egyszemélyes háztartás ugyanis nem tud egyszerre 6 banánt megenni. Csak például egyet. De elvárja, hogy az egyszemélyes adag is ugyan úgy be legyen csomagolva, mint a négyszemélyes. És ebből adódnak a boltban a meghökkentő és idióta single csomagolások.

A csomagolásnak ugyanis az egységképző funkciója mellett védelmet is kell biztosítania. Egyfelől védelmet nyújt a többi vásárló ellen, akik így nem tudnak hozzáérni, megrongálni, beszennyezni, megfogni a terméket (ami sok vásárlót zavar). De védelmet nyújt a külső környezet (például rothadást okozó oxigén) ellen is. Például egy becsomagolt uborka 14 nappal tovább friss marad, így a felhasznált csomagolóanyag - habár hulladék lesz - de 14 nappal kitolja az uborka élettartamát, megspórolva ezzel lényeges erőforrást. Igaz, ez az egyenként becsomagolt almára és krumplira is. A hűtőbe is lefóliázva rakjuk be a maradékot, mert az akkor tovább friss marad, nem?

Persze a csomagolást is lehet túlzásba vinni, sőt, teszi ezt sok vállalat, azonban nem szabad összekeverni a plusz szolgáltatást (védelmet) nyújtó csomagolást az egyszerűen túlcsomagolt termékektől. Vagyis lehet háborogni, és felháborodni a single csomagolásokon, de alapvetően egy költségtényezőt jelent a cégeknek, amit csak akkor alkalmaznak, ha arra tényleg szükség van. Vagyis amíg a a fogyasztók hosszan friss, érintetlen termékeket várnak el egyszemélyes adagokban, amit hajlandóak is megfizetni, addig maradhatnak a polcokon a single adagok, bármilyen környezetszennyezőnek is tűnnek.

A képen szereplő példák többsége amúgy Japánból való, ahol az egyedülállók aránya kiemelkedően magas és ahol a magány mára már népbetegségnek számít.

(A kereskedők folyamatosan próbálkoznak bulk (lédig, ömlesztett) termékeket árulni (lásd lédig mirelit Romániából), de Magyarországon ez a tapasztalatok szerint még nem igazából működik.)