Azzal foglalkozom a munkám során, hogy mi legyen ráírva a termékek csomagolására, és azt vallom, hogy a terméken elhelyezett felirat fontos eszköze a tájékozódásnak, mégis besétáltam a csapdába.

A korábbi posztokban itt, és itt) a jelölések, címkék jellemzőiről volt szó, de az elmélet és a gyakorlat néha két különböző világ sajnos. Ugyanis a minap kutyafuttában vásároltam és azt kell mondjam, visszanyalt a fagyi (a marketinges ismerőseim megszokott "szakkifejezése" arra, amikor egy szakmai dolgot vásárlóként benyalunk): vettem egy Puszta hosszan frisset. Észre sem vettem a boltban, csak amikor hazaértem, hogy tej bizony az nincs ráírva a csomagolásra (félzsíros készítmény, és nem tej).

A csomagolás olyan "tejes" volt, sietve nem olvastam el, és ez lett az eredménye, nem tejet vettem, hanem permeátumot. Miután otthon hosszan kiröhögtek, sokadszorra is megállapítottam, hogy soha többé nem vásárolok vakon, a cíke elolvasása nélkül... A tejet végül nem dobtuk ki, palacsintába még elment.