A vásárlást megelőző folyamat az információkeresés, aminek két forrása lehet: vagy elkezd a fogyasztó a már elraktározott információk között kutatni a memóriájában, vagy külső információforrásokra hagyatkozik. Ezen második esetben az egyik legfontosabb forrás a terméken lévő címke, az azon található tájékoztató szövegek. Kutatási eredményez következnek.

A címkeolvasási szokások feltérképezéséhez egy viszonylag új piackutatási technikát, a netnográfiát használtuk. A módszer lényege, hogy a témához kapcsolódó, a témával foglalkozó internetes forrásokat (pl. Homár) végigolvassuk és elemezzük kvalitatív módszerekkel.

A téma kapcsán a legérdekesebb kérdés, hogy tényleg olvassa-e valaki a címkét? Az eredmények azt mutatják, hogy élelmiszerek esetében igen. Sokan vásárolnak úgy, hogy nem csak bedobják a kosárba a terméket, hanem időt és energiát fordítanak a termék megismerésére: elolvassák a címkét. Néhány kiemelt mondat szemléltei a kutatsái eredményeket:

A vásárlás, a megfelelő élelmiszer kiválasztása, nem egyszerű feladat. Ennek egyik oka, hogy a termékkínálat szélesedik, folyamatosan változásban van:

„Van a polcon kb 15 féle körözött. Válogasson!”>

Ami egyfelől jó, mert lehetőséget nyújt mindenkinek a megfelelő élelmiszer kiválasztásához:

„Így legalább lehetősége volt mindenkinek eldönteni, hogy megeszi, vagy nem.”>

Másfelöl azonban nagy teher is lehet, mert nagyon rafináltnak kell lenni, hogy a választék és a marketingesek ügyeskedései ellenére a megfelelő élelmiszer kerüljön a kosárba:

„hát istenem, a marketing egy szakma, mint ahogy a vásárlás is lassan az”>

Ezért az optimális döntés meghozatalához különböző döntési mechanizmusokat kell alkalmazni. Legtöbbször a fogyasztói élelmiszervásárlás alacsony érdekeltségű döntés, tehát nem involválódnak a vásárlók a vásárlási döntébe. Sokan ugyanis nem tartják az étkezést és élelmiszervásárlást fontos feladatnak, hanem kötelező rosszként kezelik, ami a túléléshez nélkülözhetetlen.

„vannak emberek akiknek nem központi kérdés az étel [...]. Valaki csak eszik mert éhes, és másban leli örömét”>

Egyeseknek élelmiszervásárlás igenis magas involváltságú döntés. Az étel kiválasztására időt és energiát kell szánni, mert az egyik legfontosabb döntések közül való az életben. A fogyasztók körében létezik a magas érdekeltség, egyúttal az életstílus és kultúra indikátora is. A tudatos vásárló mindig elolvassa, hogy mit vesz meg, tudja mit miért cselekszik és irányítani akarja a fogyasztását, amennyire lehet. A csomagolásokat, a rejta lévő címkéket elolvassa, elemzi és figyeli. A tájékoztatást minél részleteseben elemzi. Hosszú időt tölt a polc előtt, hogy a legjobb élelmiszer kerüljön be a kosárba:

„tudatos vásárlás kötelező”>

Tehát az új fogyasztói magatartás a tudatos vásárlás, ami a vásárlásnál a termékről való széles tájékozódást jelenti. Mert lehet megfontoltan, tudatosan vásárolni, elolvasva a csomagoláson található címkét, de az nem megy mindenkinek, sajnos nem mindenki engedheti meg magának, néha külső, gátló tényezők jelentkeznek.

„Tudatos vásárlás időmilliomosoknak meg munkanélkülieknek való. ”>

Legtöbbször az időhiányt teszik felelőssé a tudatos vásárlás mellőzéséért, ami a sok munkával és a pörgő életvitellel magyarázható. Ilyenkor nem lehet azon agyalni, hogy melyik jobbnál-jobb étel kerüljön a bevásárlószatyorba:

„elmégy reggel, nincs időd vásárolni, hazajössz este, megkeresed azt a hazaútvonalközeli boltot ami 24 órás nyitvatartást rendez, és nem nagyon szar dolgokat árul, és nem nagyon tahó a szeméylzet, és nem nagyon lepukkant az egész, és megveszed ott, ami van.”>

De ha még lenne is rá idő, akkor sem éri meg az energiabefektetést a tudatos kereséglés, mert az íz a legfontosabb döntési tényező:

„Nekem ez nem éri meg. Aminek jó íze van, azt kell megvenni, osztjónapot.”>

Vagy maga a termék kinézete akadályozza a tudatos vásárlást:

„Te most betűket vásárolsz, vagy zöldséget? Talán az árut kéne vizslatni, nem?”>

Néha a gyártók olyan silány minőségű ételeket gyártanak, hogy felesleges bárminemű gondot fordítani az élelmiszervásárlásra, mert nem hozható megfelelő döntés élelmiszervásárlás során:

„Ne akard tudni, hogy miből van a virsli és a párizsi! Edd meg, vagy dobd ki, de ne akard tudni hogyan készült! ”>

Ezért sokszor jobb a békés tudatlanságban maradni. És elfogadni a kikerülhetetlent: a rossz, igényeknek nem megfelelő élelmiszereket:

„Egyébként ez a tudatos vásárló szöveg enyhén szólva hülyeség. Nem hiszem, hogy létezik ma olyan termék, ami kimondottan semmilyen káros adalékanyagot nem tartalmaz. ”>

De a beletörődött fogyasztókat kihasználva sokszor a vállalatok visszaélnek a piaci erőfölényükkel, és szánt szándékkal megtévesztik a fogyasztókat.

„cégek egyértelműen felismerték, hogy sok megtévesztett embernek bármit el lehet adni ”>

A kutatási eredmények teljes terjedelmében elérhetők itt.