Ehetők a gyümimatricák? És ha nem esszük meg, mehet a kukába? Mit jelölnek a számok rajta? Van élet gyümimatrica nélkül?

A gyümölcsök, zöldségek plasztik- vagy papírcsomagolásánál sokkal fenntarthatóbb a lédig (ömlesztett). Mivel az Uniós szabályok szerint minden tételt meg kell jelölni, ezért a lédig termékeken matrica szokott lenni. Lássuk mit kell tudni a gyümölcsmatricákról!

Ehetők?

Néhány évvel ezelőtt az interneten az kezdett el terjedni, hogy a gyümölcsmatricák ehetők. És mint minden pletyka az interneten, ez később fokozódott, fejlődött, egészen addig, hogy a gyümölcsmatricák evése már-már ajánlott lett. Az igazság az, hogy a legtöbb élelmiszerfelügyeleti szerv szabályozza a termékeken használható matricák és ragasztók típusát, ezért azok biztonságosan fogyaszthatók, vagyis meg lehet enni azokat, és nem okozhatnak egészségkárosodást, ha véletlenül lenyeljük őket. Ennek ellenére direkt fogyasztásra nem ajánlják, érdemes eltávolítani. Vagyis nem, nem ehetőek.

Mit jelent a címke?

Ennél sokkal izgalmasabb az, hogy a gyümölcsökre, zöldségekre ragasztott címkék információval látják el a fogyasztót és a kereskedőt is, és ezért azok nagyon hasznosak. A PLU-kódokat (Price look up codes) a Nemzetközi Termelési Szabványok Szövetsége határozza meg, és világszerte egységesek. A PLU kódok adatbázisában található négyjegyű kódok hagyományosan termesztett termékeket jelölnek. A hagyományosan termesztett négyjegyű kód elé a „9” előtagot kell elhelyezni az ökológiai termékek azonosítására. Ez a rendszer önkéntes és a kiskereskedelmi iparnak általában szüksége van rá a termékazonosításhoz. Kisebb termékekhez, például zöldbabhoz és gombához a PLU kódok a táblákon vagy más módon használhatóak (és nem matricaként).

Környezetbarát vagy lebomló?

A matricák általában valamilyen műanyagból készülnek (leggyakrabban vinilből, bár néha papírt is használnak. És habár a műanyag funkcionálisan fontos, mert így a matricák jobban ellenállnak a víznek, a permeteknek, a szállításnak és a csomagolásnak, a vinil és más vékony műanyag fóliák nem komposztálhatóak vagy biológiailag lebomlóak. Sőt, a (nagyüzemi) komposztálás során problémát okozhatnak, és ha rajta maradnak a héjon, akkor beszennyezhetik a komposztot. Ezért érdemes minden gyümölcsről, zöldségről leszedni, mielőtt kidobjuk a komposztba.

Vagyis nemhogy nem ehetőek, de a gyümölcsökről érdemes eltávolítani a matricát, mielőtt a héját a kukába helyeznénk. Persze, ha kidobni nem akarjuk, alternatívaként akár művészkedni is lehet a matricákból.

Mi a jövő?

Látható, hogy a matricák nagyon hasznosak, de környezetszennyezőek is egyszerre. Ezen a problémán segíthet a 'természetes márkázás', ami a egyfajta lézer-égetett termékcímke. A technológia erős fényt használ a pigment eltávolítására a termék héjáról, ráadásul nem befolyásolja az eltarthatóságot vagy a termékminőséget. Vagyis matrica helyett lézerrel beleégetik a termékbe az információt, mely így ehető marad és hulladék sem képződik. A svéd szupermarketekben már forgalomban is vannak ilyen termékek, ugyanis a Nature & More (holland gyümölcs- és zöldségszállító) és a svéd ICA szupermarket válaszul a fogyasztók kevesebb csomagolás iránti igényére egyesítette erőit, hogy kipróbálja ezt az innovációt az avokádókon és az édesburgonyán. Állításuk szerint így évente 200km hosszú, 30cm széles címkét spórolnak meg.

Egy másik fejlesztő, a FruitWash Label lemosható címkéket tesztel, mely címkék nem is csak egyszerűen lemoshatóak, hanem olyan anyagból vannak, mely a lemosás során tisztítószerként funkcionál és kvázi meg is mossa a terméket.