Alu palackok millióit pattintjuk fel nap, mint nap és el sem gondolkodunk azon, hogy milyen jó dolgunk van. Mert nem volt ez mindig így, kész katasztrófa volt egy sörösdobozt felnyitni 50 évvel ezelőtt. Alu palackok zseniális nyitási technikájának fejlődése.

Nem meglepő módon a hengeres étel konzerv igen lassan terjedt el, mivel kezdetben csak kalapáccsal és vésővel lehetett kinyitni. A nyitásra elsőként megoldást Yates hozott, aki szerencsére feltalálta a konzervnyitót. Ezt a megoldást használták kezdetben az üdítős dobozok kinyitásakor is, azzal a különbséggel, hogy a tetejét úgy alakították ki, mint az üvegekét, így egy üvegnyitóval lehetett ezeket is kinyitni (ú.n. "cone tops” tetők három altípussal léteztek: high profile, low profile, és j-spoutés, Crowntainer típus).

A másik – gyakoribb – csomagolási nyitási típus a konzerveknél a lapos tetejű és aljú henger volt, amit egy úgynevezett lyukasztóval (másnéven “church key”) lehetett kinyitni. Ezzel egy nagyobb háromszüg alakú lukat lehetett vágni, míg távolabbi oldalon egy levegőző kisebbet, hogy a doboz tartalmát könnyebben ki lehessen önteni. A legenda szerint Ermal Cleon Fraze egy családi piknikre elfelejtett a söréhez nyitót is vinni, így amikor ennek hiányában elkezdte kinyitni, a kocsi szélvédőjére folyt a doboz tartalmának több, mint fele. Ezen felbuzdulva fejlessze a "pull-tab"-et, ami a nyitókat feleslegessé tette. Egy olyan gyűrűt szegecselt a dobozok tetejére, melyet meghúzva az egy hosszúkás alakban letépte a gyűrűvel együtt. A luk nagy volt ahhoz is, hogy töltéskor elég levegő jusson be, míg a folyadék kifolyt. Az új nyitási megoldással az egyetlen problémát annak népszerűsége jelentette, mert a letépett doboztetőket az emberek egyszerűen visszadobták a dobozva, sokszor önmagukat megsebesítve ezzel, amikor figyelmetlenül később lenyelték. Mások egyszerűen elhajították ott, ahol éppen voltak, rengeteg balesetet okozva az éles fémmel azoknak, akik beleléptek. Népszerű napilapok, orvosi konferenciák foglalkoztak a balesetveszéllyel, aminek követketkeztében több gyártó jött ki sikeresnek nem mondható megoldásokkal (többek között a Coors “two-opening top”-ja, melyet “environmental package”-nek is hívtak, és a Continental Envir-o-can-je).

A mai napig használatos nyitóval 1975-ben Daniel F. Cudzik (a Reynolds Metals mernökeként) állt elő. A később “Stay-On-Tabs” vagy “Sta-Tab”-ként ismert megoldás nem eredményezett annyi balesetet és szemetelést, ráadásul az újrahasznosított alumínium mennyiségét is növelte azáltal, hogy egyben maradt a doboz. És ez az egyszerűnek tűnő, de mégis zseniális megoldás szinte semmit sem változott az elmúlt pár évtizedben, habár újak mindig feltűnnek (pl. "wide mouth", Full Aperture End vagy "360 End").

És hogy milyen zseniális, mégis egyszerű találmányról van szó, érdemes az alábbi videót megnézni.