Abból az alkalomból, hogy a héten a 48-as szabadságharcról emlékezünk meg, bemutatunk néhány terméket, amik a kiegyezés után fontos szerepet kaptak a békeidők mindennapjaiban. Nosztalgiázni jó!

Otthoni ízek Dr. Oetkertől

Ugyan mi lehet fontosabb egy békebeli háztartásban, mint az otthon készült süti. Ami nem mással, mint Oetker sütőporral készült. 1891-ben egy bielefeldi gyógyszertár szertárában a fiatal gyógyszerész, Dr. August Oetker különböző porokkal kísérletezett, és megalkotta a Backin nevű sütőport, amely pontosan 1 font liszthez volt elegendő. Dr. Oetker célja az volt, hogy sütőporával a leggazdaságosabban lehessen jó süteményt előállítani. Még 1899-ben a cég tulajdonosa grafikusok számára kiírt egy tervező pályázatot, amire számos munka beérkezett, közülük Theodor Kind litográfus pályaműve is, amely Johanna lánya fejének sziluettjét ábrázolta. Ez lett az Oetker termékek híres logója, amit már 1900-ban bejegyeztek a berlini Birodalmi Szabadalmi Hivatalban márkajelként. A „Világos fej” embléma 1901-ben váltja fel a vegyészpoharat és ezek után minden Oetker terméken megtalálható és a vásárló felé a minőséget szimbolizálja. Dr. August Oetker ezen cselekedetével a márkagyártás megalapítójának számít Németországban. Erre utal a cég régi szlogenje is: „Világos fej, biztos siker”. (A cég mai jelmondata: „A minőség a legjobb recept”.)

Egy kis édesség

A legismertebb korabeli édesség márka a Stollwerck volt. Franz Stollwerck 1839-ben alapította gyárát, ami először csak torokfájás gyógyítására szolgáló cukorkákat készített, majd szép lassan fiai nevéhez fűződik a termékpaletta kiszélesítése csokoládéval, marcipánnal és mézeskapáccsal. A századfordulóra már Európa számos városában meghatározó szereplővé vált a cég.

Szappan

A másik fontos tartozéka a kor polgárának a tisztálkodáshoz elengedhetetlen szappan. Ugyanis a magyarok messzeföldön híresek (voltak) tisztaságszeretetükről. A tisztaság egyik legbiztosabb fokmérője a szappankészítés, illetve annak nagyarányú „fogyasztása”. A szappankészítés háziiparnak számított, és „ősidők” óta jelen volt Magyarországon. Nagyobb városainkban már a középkortól működött szappanos. A magyar ipari szappangyártás kezdetét a Hutter József által beindított üzem jelentette 1831-ben. Az Ausztriával közös vámhatárok miatt azonban a szappankínálatban főleg az osztrák cégek uralták a hazai piacot – Henrik Kielhauser, a Schicht testvérek vagy a Calderara és Bankmann –, ami ellen a magyar kereskedők többször próbáltak fellépni. Azonban a tudatos békeidők polgárai bizonyosan csak hazait vásároltak.

A lehellet

És ha már a tisztaság, akkor a fogak védelme érdekében is megbújt valami a zsebekben. Magyarországon ebben a korszakban megjelennek a különféle fog- és szájápolási termékek, köztük a szájvizek is. A fogorvosok a saját maguk által készített szereket ajánlották használatra, például Löwy Samu szintén saját fejlesztésű szájvizét reklámozza brossúrájában: „Legyen jó szájvizünk, melynek az legyen a hivatása, hogy azt nyelvünkkel a fog réseken keresztül őblitve azott összegyülemlett életmaradékoket eltávolitsa, a már képződött tejsavas erjedést megszüntesse, a bacilusokat megőlje, de a fogzománczot meg ne támadja." Ezután már nem volt megállás, a 20. század elején megindult a szájvizek tömeggyártása. Európában az Odol, Ozodont, Perydol, Stomatol, Eau de Pierre és Eau de Bot voltak a legismertebb márkák.