A csomagolóanyagök között az üveg mindig is kiemelt szerepet kapott: elegáns, tartós, viszont törékeny. Folytatva korábbi sorozatunkat, a csomagolóiparban egyik legtöbbet használatos anyagának, az üvegnek a története következik.

Habár az üvegkészítésre i.e. 7000-ből származő régészeti leletek is utalnak, valódi gyártásáról mindösszesen i.e. 1500-től beszélhetünk Egyiptomban. A módszer elég kezdetleges volt: csak vették az összetevőket (mészkő, szóda, homok-és szilícium-dioxid), egyszerűen összekeverték és melegen formázták. Szerencsére alapanyag bőségesen rendelkezésre állt.

A gyártás menete sokban változott azóta. Kezdetben olvadt üvegből készült madzagokat tekertek formák köré, amit összeolvasztottak, azonban a mostanában is használatos, üvegfújás technikáját mindössze az i.e. 1. században fedezték fel Szíriában. Ezt a technikát a rómaiak tökéletesítették, és ezzel lehetővé vált kerek alakú tartókat (vagyis csomagolásokat) is készíteni. Az üveg értéke akkoriban az arannyal és drégakövekkel vetekedett. A következő 1000 évben lassan, de biztosan elterjedt egész Euróában az üvegfújás és készítés. Több színben is készítettek üveget, kivéve átlátszót, amit jóval később a kereszténység korában találtak fel.

Az évek folyamán lehetőség volt a gyártóknak már jelet és különböző dekorációkat is elhelyezni az üveg edényen, de a nagy áttörést az első automata rotációs üvegkészítő gép jelentette 1889-ben, ami 20000 üveg gyártási kapacitásával rendelkezett naponta. A közben népszerű egyéb csomagolási anyagok mellett az üveg megmaradt magas minőségű termékek csomagolóanyagaként.