Folytatva a terjedelmes mesét (korábbi részek itt, itt és itt) jöjjön a műanyag, mint csomagolási alapanyag története.

Amit a köznyelv találó egyszerűséggel műanyagnak hív, az valójában több ezer különböző szintetikus anyag, melyek a huszadik század folyamán alapjaiban változtatták meg életvitelünket. A műanyag a legfiatalabb csomagolási alapanyag. A korai előfutárok feltalálói között kiemelt helyen találjuk Leonardo da Vincit, aki olasz tudósok állítása szerint a tank, a repülőgép és más futurisztikus találmányok mellett a műanyagot is feltalálta. Források szerint kecske vagy egyéb sovány sajtból már a középkorban is készítettek bizonyos szívós és áttetsző anyagokat, ami mint szaru, az első műanyagnak tekinthető. Az első komolyabb fejlesztések a ma ismert formájú műanyagnak azonban a 19. század első felében voltak.

A sztirolt, mint legfontosabb műanyag alapanyagot 1831-ben desztillálták a balzsamfából. Ezek a korai műanyagok azonban nagyon törékenyek voltak. Csomagolóanyagként ezért nem feltétlenül voltak az üveg mellett népszerűek. Később Németországban finomítottak a folyamaton és az 1950-es évekre a műanyag hab már világszerte mindenhol elérhetővé vált. Ezt gyorsan felkapta az élelmiszeripar csomagolóanyagnak és alapanyagává vált a műanyag dobozoknak, kupáknak.

A hőre lágyuló műanyag, a cellulit az amerikai John Wesley Hyatt nevéhez fűződik, aki 1866-ban egy rossz mozdulattal feldöntött egy üveg kollódiumot. Az anyag hamarosan kemény, rugalmas réteggé állt össze. Az így felfedezett celluloidot először biliárdgolyók gyártására használták, hogy kiváltsák az addig széles körben alkalmazott elefántcsontot, ami a 19. század második felében a csökkenő elefántállomány miatt egyre drágább lett.

Az első valóban nagy sikerű, és máig használatos műanyagot egy New York-i kémikus, Leo Baekeland fedezte fel 1907-ben, és nevezte el saját maga után Bakelitnek. A bakelit kemény és hőálló, továbbá fegyveralkatrész-alapanyagként komoly szerepe volt a második világháború megnyerésében, mivel sokkal könnyebb volt, mint a német fegyverek alkatrészeinek alapanyagául szolgáló acél.

Aztán egy francia tudós feltalálta a műselymet, majd egy svájci a cellofánt. A huszas évekre valóságos műanyagláz kerítette hatalmába a fejlett világ tudósait, és a tudományos fejlesztés élére a francia DuPont cég állt. Majd az angol Wallace Hume Carothers kifejlesztette a „Rost 66” munkanevű anyagot, ami tíz évvel később, 1939-ben egy nap alatt meghódította Amerikát nylon néven és harisnya formájában.