Hányszor van az, hogy csak állunk az eladótérben és nézzük a termék csomagolását, és nem bírjuk kibogarászni, vagy nem értjük, mi van rajta. Vagy néznénk de nem látjuk. Hát igen, a szemüveg a kocsiban maradt. Vagy amikor hazaértünk, akkor csalódunk. Ilyenkor háborodunk fel a csomagoláson. És sokkal többször is, mint azt a jóhiszemű marketingesek gondolnák.

Felmerül a kérdés, hogy a fogyasztók mit utálnak a legjobban a termékcsomagoláson. Több kutatás is megpróbálta már feltérképezni, hogy az alapján módosítsák a törvényeket. Illetve többször lehet felháborodott fogyasztókkal is találkozni. Nézzük, milyen eredményt kaptak a brit tudósok, akik azt térképezték fel, hogy melyek azok a dolgok, amit ki nem állhatnak a fogyasztók a csomagoláson.

1. Kis betűméret

A körülbelül 4-es betűmérettel készülő feliratok a csomagoláson természetesen idegesítik a fogyasztókat. Könnyű magyarázkodni a kis felületet, de akkor minek van a többi adat vagy kép olyan nagy betűvel ráírva. Persze a fogyasztók egy része nem olvasgatja például az elkészítési javaslatot, de akkor is oda lehetne figyelni arra, hogy a szöveg ne ugyan azzal a színnel, tónussal legyen ráírva, mint a háttér, akkor talán használhatóbbak lennének a szövegek is.

2. Féligazságok

Ez az a kategória, amikor a vállalatok sportot űznek abból, hogy azokat tüntetik fel a terméken, ami nincs benne, nem ami ténylegesen benne van. Ha valami 80%-ban zsírmentes, az még ettől függetlenül 20%-ban zsír. De persze jobban hangzik.

3. Blöff

Van olyan is, hogy bár igaz, amit ráírnak, de mégsem teljesen. Ilyen, amikor a tésztára ráírják, hogy nincs benne tartósítószer. Mekkora versenyelőny! Hát persze hogy nincs, mert nem is kell bele.

4. Elrejtett igazság

Habár számtalan, csomagoláson található információt törvény által kötelezve kell szerepeltetni, természetesen ezzel is lehet játszani. Sokszor elrejtve, a hátoldalon találhatók meg a kötelező, de fontos tartalmak. Talán magyarázata lehet, hogy a fogyasztót amúgy sem érdekelné.

5. Rózsaszín szemüveg

Képzeljük el, hogy megkívánunk egy pizzát. Leszaladunk a közértbe, és veszünk egyet. De mit találunk benne? Ezt:

A valóságban nem néz ki már olyan jól, nem?. Mondjuk a Guseppét is megértem: ki venné meg, ha ez lenne az illusztráció. A termék valahogy mindig nagyobb, tisztább, kerekebb, mint a valóságban. És persze több rajta a feltét is. De miért? Nem lehet legalább a valóságnak nagyjából megfelelő képet rárakni? Vagy máshogy fogalmazok: nem lehetne a képnek megfelelő tartalommal feltölteni a csomagolást? Ha 10 db kolbász van a rajzon akkor legyen 10 db kolbász a csomagoláson is. Mert ez is egyfajta félrevezetés.

6. Csalogató szavak

Vannak hívószavak, amire minden fogyasztó ugrik. Pozitív jelentéstartalmú, és pozitív asszociációkat előidéző kifejezésekről van szól. A vállalatok előszeretettel is használják is. Ugye milyen jó a szabadon, futkározva felnevelt tanyasi csirke? De ilyen a a házi jelzővel illetett termék alapanyaga is? De ténylegesen mit jelent, azt senki sem tudja. A klasszikus példa erre a tradicionális, amit korábban számtalan termékre ráírtak. Most törvényileg csak a ténylegesen, bizonyíthatóan bevált és régóta alkalmazott termékekre lehet ráírni. Csak sajnos a jog mindig is követő természetű lesz.

7. Illúzió

Ha azt mondom, hogy vagdalt, akkor mindenki a vagdalt húsra gondol. Tehát húsra. Ha azonban jobban megnézzük, akkor a hús a legkevesebb benne. Vagy a konzervek között is találhatunk olyat, hogy töltött paprika, amit ugyan anno a nagymamám természetesen hússal töltött, de a konzervben inkább már szója van. Amikor kijevi csirkét vesztek, akkor hányszor gondoltatok bele abba, hogy a csirke melyik részéből készült húst vesztek? Az általános elfogadott hiedelmek felhasználása nem tissztességes.